Kezdőoldal 2018-04-01T23:09:38+00:00

Az alkotásban lehetek igazán önmagam.

Napjaimat egyre jobban kitölti a kreatívitás, a közvetlen környezetem vízuális megújítása.

Nevetést és derűt szeretnék kiváltani azokból, akik a képeimmel találkoznak, ezért az alkotásaim szinte mindig színesek, vidámak, mozgalmasak, egyszóval élnek…

KEZDETEK ÉS A JELEN

1993-ban végeztem a Széchenyi István Szakközépiskola alapfokú programozó és képesített könyvelő szakán, majd Győrben folytattam főiskolai tanulmányaimat. Fél év után rávilágított az iskola és én is úgy döntöttem, hogy nem folytatom tovább a műszaki pályát. Ekkoriban már jelentkezett nálam egy rajzolási kényszer, ahol régi emlékképeket próbáltam papírra vetni. 1994-ben, húgom révén jutottam el László Bandy rajziskolájába. Azonnal beleszerettem a helybe, mindenki csendben rajzolt, jó zenék szóltak, barátságos emberekkel találkoztam, magával ragadott minden. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy várom az újabb találkozásokat. Tanulmányrajzokat készítettünk, hagyományos értelembe vett stúdió rajzokat: portrékat, csendéleteket. A rajzolási késztetés otthon folytatódott, elkezdtem teljesen kitölteni egy-egy üres lapot színes ceruzákkal, filctollakkal, zsírkrétákkal. Apró geometrikus formákat, háromszögeket, négyzetek, köröket kezdtem rajzolni. Előkerült a vonalzó és a körző is. Talán 2 éve sem rajzoltam, amikor részt vettem a Százhalombatta város millecentenáriumi képzőművészeti pályázatán 1996-ban. A Budapestről meghívott szakmai zsűri a felnőtt festészet, grafika kategóriában első helyezéssel értékelte a munkáimat. Nagy örömmel fogadtam, meghatározó lendületet adott a továbbiak során.

Képzőművészeti előképzettség nélkül kezdtem bele a festészetbe. A hangulat ragadott meg, a munka közbeni elmélyülés, meditációs érzés. A kiállításokon a látogatók elemezni kezdték képeimet, Joan Miró munkáit említették. Természetesen, azonnal utánanéztem munkásságának. Jó volt átélni, hogy valaki több mint fél évszázaddal korábban hasonlóképp gondolkodott vizuálisan.

Képeimmel szeretnék nevetést, derűt sugározni. Szeretek elhelyezni kisebb színfoltokat az utcákon és galériákban. Vidámságot, életigenlést közvetíteni a megszokott szürke hétköznapokba. Olyan képeket szeretek készíteni, amilyeneket, ha először lép az ember egy galériában vagy az utcán szembejönne vele, mindenképp hatással legyen rá, érezze, hogy az alkotó nem csak a maga szórakoztatására készítette.

Gyerekkoromban rengeteget játszottam legóval és szerettem a kifestőket órákig színezgetni. Ezek a gyermeki játékok megmaradtak, a legót felváltotta az ecset és vászon, ahol az elemeket, motívumokat kitalálhatom. A színezés, pedig ismét rengeteg variációs lehetőséget ígér.
Régen, a rajzolás mellett elkezdtem fotózni is. Otthonomban berendeztem egy fotólabort. Tetszett, hogy az egész folyamatot végig követhetem az exponálás pillanatától, a kép megjelenéséig a hívó folyadékban. Manapság a digitális fényképezést használom. Igyekszem, itt is egy egyéni látásmóddal kattintgatni, melyeket az internetes közösségi oldalakon azonnal megoszthatok, mint bárki más.

Nyaranként művésztáborokban járok. Inspirálnak az alkotók és a helyszínek. A kikapcsolódás számomra az alkotás. Szeretek még installációkat készíteni. Használati tárgyakat kidekorálni (gördeszkákat, wakeboardokat, ceglédi kannát, műanyag autóalkatrészeket, kerékpárokat) bármit.
Néhány éve Százhalombatta utcáin kezdtünk mutatkozni a SZAK Stúdióval. Szobrokat, plakáthelyeket, házfalakat festettünk. A street art műfaj kedvemre való, hisz még több emberhez jutnak el a munkáim és a festés során kapcsolatban kerülhetek az utca emberével, aki azonnal véleményt alkot, szemtől- szembe.